1.évad 1.rész: Az esküvő

Sziasztok! Sikeresen megérkezett az első rész!:D Sajnálom, hogy rövid, de hé, előbb jött!xD

Sziasztok Simplemente Tini olvasók! Ma fontos nap zajlott le mivel ma volt apa és María esküvője. Ami bevallom nem volt botránymentes a vadiúj családi körben. Egy szó:Daniel! Daniel? Daniel! Szerintem értitek, mivel már mondtam mennyire nem bírom az új "bátyámnak" nevezhető alakot. Tehát el is mesélem, hogy folyt ez a mai nap

A nap idézete:Azt hiszi, hogy velem bármit meglehet tenni? Hogy nem fáj? Azt hiszi, hogy a végtelenségig fogom tűrni?

Mikor felkeltem Sofia hangjára lettem figyelmes. Kinyitottam az ajtót, majd megöleltem, tényleg szeretem ezt a lányt. Mindig is egyke voltam, bár mindig vágytam egy húgira, vagy egy nővérre.

-Jó reggelt!-mondta

-Neked is!

-Ez nagyon megható mondhatom, de az utamba vagytok!-mondta Daniel ezzel ketté választva minket. Szörnyű ez a srác. Fel nem fogom, hogy bírt vele Sofia együtt élni..

-De zsémbes valaki!-szólt vissza neki Sofia

-Igen az vagyok, mivel anyánk és German ma kelnek egybe! És együtt kell élnem ezzel a libával!!-mondta Daniel, mire nagyon nehezen álltam meg, hogy ne adjak neki egy pofont!! Ezt a srácot már valakinek meg kéne leckéztetni. Kiráz a hideg a gondolattól, hogy együtt kell vele élnem...mint a test..testvé..nehezemre esik kimondani is, szóval nem szenvedtetem magam.

-Ne is foglalkozz vele!-legyintett Sofia, majd behúzott a szobájába.

-Mutassak valamit?-kérdezte mosolyogva

-Persze!

-Ezek a legújabb terveim. Ezt pedig neked szántam.-adott a kezembe egy gyönyörű ruhatervet. Sofia hihetetlenül tehetséges a munkájában.

-Sofia..ez..ez gyönyörű! Mit nem adnék azért, hogy ezt ma felvegyem!-mondtam miközben még mindig a tervet csodáltam.

-Nem kell érte semmit se adnod. Gyere be!-mondta Sofia, majd bejött egy göndör, vörös hajú lány. A hosszú haja, be volt kontyolva, a kontyon pedig egy gyémántos csatt díszelgett. A ruhája pedig, ahogy ő is gyönyörű volt. A ruhája fehér volt a szoknyáján pedig fekete virágok díszelegtek. A derekára pedig egy szintén fekete szalag volt rákötve.

-Ő itt Zoe. Zoe Sweet. A legjobb barátnőm, és munkatársam. Ő segített abban, hogy ezt a ruhát megvalósítsam neked.

-Szia! Nagyon köszönöm!-mondtam majd habozás nélkül a nyakába ugrottam.

-Nincs mit! Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhettem a híres Martinát.-nevetett.

-Itt a ruhád!-mondta majd odaadott egy fehér dobozt amire egy babarózsaszín szalag volt rákötve. Egy cetli is volt rajta amin ez állt: Neked! Az új nővéremnek! Nagyon jól esett ez a 2 mondat. Gyorsan zsebre dugtam a cetlit, hogy majd később kirakjam a szobámba, majd levettem a doboz tetejét amibe bele volt hajtva az a csodálatos ruha! Csak ámultam és bámultam!

-Gyorsan menj tusolni, aztán majd felöltözünk!-mondta Sofia majd mosolyogva megindultam a fürdő felé, szuper gyorsan letusoltam, majd a hajamat is megmostam. Felvettem a köntösöm, a törölközőt felcsavartam a hajamra, majd kinyitottam az ajtót, mire bementem volna Sofia szobájába, de éreztem magamon valaki tekintetét, ez a valaki pedig Daniel volt.

-Khmm-köszörültem meg a torkom, hogy észre vegye magát. Nem szólt semmit, csak egy perverz mosollyal bement a szobájába..bementem Sofia-ékhoz, majd felvettem a ruhám.

-Hogy áll?-kérdeztem majd végigsimítottam a ruhán.

-Csodás vagy, te is, és a ruha is!-mosolygott Zoe.

-Szerintem is! De tudod, hogy lennél még csodásabb?-kérdezte mire elővettem a kíváncsi tekintetem.-Ha kisminkelnénk téged, és a hajaddal is csinálnánk valamit.-ahogy Sofia ezt kimondta egyből Alba jutott eszembe mert ő imád sminkelni, de már nincs idő idehívni őt, viszont, ahogy őt is, Paula-t is meghívtam az esküvőre.

-Rendben van, ahogy akarjátok.-mondtam majd beleültettek egy székbe, ellentétes irányba a tükörrel, hogy még véletlenül se lássam magam. Beletelt egy háromnegyed órába de elkészültem. Zoe odaforgatta a széket a tükörhöz, hogy megnézhessem magam. Nem sokszor mondok ilyet, sőt ilyet sose mondok, de csodásan néztem ki. És ezt nagy egó nélkül mondom. A hajam félig fel volt fogva egy kék, gyöngyös csattal, ami pedig kiengedve maradt be volt göndörítve. A sminkem kellő képen volt elegáns. A szemhéjamat ezüst, csillogó, szemfesték borította, a szám rózsaszín rúzzsal volt kifestve. A lányok szuper munkát végeztek.

-Csodatévők vagytok! Köszönöm. Megint.-mosolyogtam majd Sofia is felvette a ruháját, az ő ruhája is eszméletlen gyönyörű volt. Mivel egybe kell öltöznünk mert mi leszünk a koszorúslányok. Az ő ruhája félvállas volt, hasonló színű volt mint az enyém, csak egy kicsit zöldesebb, a derekán egy fehér, gyémántos szalag volt kötve. Nagyon szép volt. Sofia eszméletlen tehetséges. És Zoe is! Mert gondolom az a ruha amit ő viselt, ő tervezte.

-Kifáradhatnátok a szobából, mert kezdődik a szertartás!-nyitott be Daniel. Bevallom elég elegáns volt az öltönyébe.

-Mennyünk Kicsim!-fogta meg Luna, Daniel kezét..

-Gyertek!-mondtam kedvesebben mint Daniel, és lefáradtunk a nappaliba,  ahol már tolongtak a vendégek. Az esküvőszervező kitessékelte őket a hatalmas udvarunkba, mivel ott lesz a szertartás.

-Martina!-hallottam, hogy valaki engem hívott, a tekintetemmel, egyből Paula-t, és Alba-t kezdtem el keresni, mivel az ő hangjukat hallottam.

-Sziasztok!-köszöntöttem őket egy öleléssel.

-Sofia, Zoe, bemutatom nektek a legjobb barátnőimet, Paula-t és Alba-t.-mondtam majd megölelték egymást.

-Látom ti ma süketek vagytok, gyertek már!-szólt flegmán Daniel.

-Látom, te ma igazán bal lábbal keltél fel, Danielke, mit érdekel, hogy mi hol vagyunk, inkább menj Lunácskához!-mondtam majd karon ragadtam a lányokat, és bármennyire is akartam, hogy Daniel ne jöjjön utánunk, de utánunk jött.

-Te ne szólalj meg, te kis csitri, Luna nem olyan liba mint te!-mondtam majd majdnem megpofoztam, de ő elkapta a csuklóm.

-Én nem tenném!-mondta miközben egyre jobban szorította a kezem, mire, fel is kiáltottam.

-Daniel, te nem vagy normális engedd el!-mondta Sofia, mire Daniel elengedet. A karon nem is kicsit nagyon belilult.

-Jól vagy Martina?-nézett aggódóan Sofia.

-Hát....fogjuk rá.-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, ami nem nagyon sikerült, de Sofia csak megölelt. És nekem nem kellett semmi más. Csak egy baráti ölelés.

-Menjünk!-mondtam majd Sofia-val arébb álltunk, mivel nekünk a koszorúslány sorba kellett állni. De csak mi ketten voltunk azok...Igazán a szertartásra nem is figyeltem, csak arra a szemétládára tudtam gondolni, azaz Daniel-re.

-És most felkérem a lányomat, hogy mondjon egy beszédet!-és akkor, abban a szent percben jöttem rá, hogy elfelejtettem beszédet írni. Tehát most rögtönöznöm kell.

-Köszönöm. Köszönöm apa! Öö nagyon boldog vagyok, hogy az apám egy ilyen csodás nővel akarja leélni az életét mint María. És nagyon örülök, hogy María gyerekei a testvéreim lesznek. Sofia és Daniel.-néztem flegmán Daniel-re.-Mind a ketten csodás testvérek. Sofia tervezte nekem ezt a csodás ruhát, már most úgy tekintek rá, mint egy testvérre. Daniel...Daniel pedig..öhmm..nagyon..idegesít, mint egy igazi báttyó-nevettem, amit a közönség is megértett.-Köszönöm a figyelmet!-mondtam majd visszamentem Sofia mellé...Majd elkezdődött a buli. Ha mondhatom így azt, hogy csak keringőztek az emberek. Én táncoltam egy kicsit apával, majd félrevonultam a táncparkettről. Luna biztos elmehetett, mert nem láttam Daniel mellett. 

-Keringőzzetek együtt!-lépett hozzám és Daniel-hez apa és María...Daniel csak idegesen nézett rám.

-Rajta kisfiam!-mondta María a fiának..Daniel hezitált egy kicsit, de utána, a kezét nyújtotta nekem, majd pici hezitálás után megfogtam azt. Kimentünk az udvarra, ahol szótlanul keringőztünk.

-Daniel?!-mondtam, annak érdekében, hogy kibékülünk, és minden happy-end lesz.

-Csak a szüleink miatt vagyok veled, amúgy egy légkörrbe se lennék veled!
-Értem akkor, mikor megbámultál csak a köntösöm tetszett annyira..-flegmáztam vele majd "eldobta" az amúgy is fájó kezem.

-Szörnyű egy csitri vagy!-mondta majd elment. Én úgy döntöttem rakok egy kis jeget a csuklómra, a tervem pedig a konyhába végeztem el, mikor pont arra jött Daniel.
-Egy fikarcnyi bűntudat nincs benned Daniel?
-Képzeld, hogy nincs.-mondta majd elment.
-Jól vagy, Martina?-kérdezte Paula.
-Nem! Gyűlölöm ezt a fiút, Paula!-mondta mire a szemembe gyülekeztek a könnyek.
-Nyugi! Itt vagyok, veled én, Alba, Zoe, és Sofia is, aki valljuk be a legtöbbet tud neked segíteni.
-Köszönöm!-mondtam majd felszisszentem, mert írtóra fájt a kezem.
-Nagyon fáj?
-Eléggé.-szorítottam a jeget a csuklómhoz.
-Nem akarod elmondani apukádnak?
-Nem! Szó sem lehet róla. Azt akarom, hogy boldog legyen. Igazán boldog. Inkább szenvedek, csak ő legyen boldog..De..én már tényleg nem bírom Daniel-t..-mondtam majd megölelt....A buli másik fele számomra unalmasan telt el..Szépen lassan minden vendég elment. Épp a szobámba akartam aludni menni
mikor meghallottam egy csodás dallamot,ami gyönyörű volt. Ösztönösen követtem a dallamot, ami Daniel szobájából jött. Danielnek van egy jó oldala, is csak nem meri vagy tudja kimutatni azt. Eldöntöttem hogy ebben pedig én fogok segíteni neki!